A Hűtlen
Írta: iytop Dátum: Január 10 2026 12:43:20
Magas, hajlékony teste vékony,
Mint nyáron növő akácfának.
Ő, mintha egy idegen országból jött volna,
A képzeletben, előre látott lánynak.
Gesztusa borzongva bűvöl el,
Amikor ruhája selymes szélével megérint.
Vagy ha mosolyogni látod, ha a szemeit látod,
Veszélyesek, mint tengeren a magas hullám szint...
Ó! a hangzata, megszólalása! — szavak akkordjai, —
Jólelkű, gyengéd, mint húroknak sírása, —
Őt hallgatom és hiszem, hogy nekem bármit mondana,
Úgy ahogyan az öregek hisznek a szent könyvben, úgy hinnék őneki.
Gyakran szid, de jól tudom,
Később édesebben megsimogat;
És lelkem lelkében elveszik,
Mint egy nyugvó napsugár a tiszta horizont alatt...
Mit érdekel, ha hűtlen!...
Gyűlöljön vagy feledjen,
Ő, engem szeretett – mindig magát megőrizve,
Alapjában erénye, nekem örökké szépet teremtett.
Teljes hír