A magányos szív megnyugvása
Írta: Eve Dátum: április 30 2008 18:46:44
A fekete koporsómban élek szüntelen,
az éjben kilépek belõle nagy merészen.
C
Teljes hír
A fekete koporsómban élek szüntelen,
az éjben kilépek belõle nagy merészen.
Az éjszaka lényei a társaim,
kik sorra üdvözölnek.
Fejet hajtok elõttük,
és bólintok feléjük.
A temetõket járom,
a szerelmem sírját keresgélve.
Leguggolok a sírja elé,
hívom õt, nevén szólítom.
A sírkõ nem mozdul
így körmeim segítségére támaszkodom.
Végre elmozdul a kõ,
de kedvesem hûlt helyét találom.
Értetlenül állok az eset elõtt,
majd hirtelen valaki hátulról megragadott,
maga felé fordított.
Õ volt az, tudtam jól.
Érdes nyelve az enyémmel találkozott.
Felsértettük egymás ajkait,
így lett ez egy véres szerelmi történet.
Magányos kõszívem társra lelt.
Mily régóta vágytam erre,
hisz minden éjjel elvándoroltam a sírhelyére.
Vártam türelmesen, hogy mikor bújik elõ,
és itt van végre az idegölõ.