Megírom ismét…
Írta: KisMedveAN Dátum: Február 19 2026 20:50:07
V.
Megírom ismét…
A minap… midőn újra láthattalak…
bár szemedbe nem néztem,
mégsem áltathatlak…
Teljes hír
Megírom ismét…
A minap… midőn újra láthattalak…
bár szemedbe nem néztem,
mégsem áltathatlak…
szeretlek ugyanúgy, mint rég…
szívem érted még mindig úgy ég…
mint anno.
Lángol még a kandalló…
őrzi még a tüzet az apó…
ki kell, hogy mindig vigyázza.
Neki ez öröktől a dolga.
Tenni ellene? Nem lehet. Hiába.
Légy bár kába,
tegyen benned kárt akár s ha
lelked meg is sínyli ezt
ne tedd még magadra: nehéz a kereszt.
Hallja még mindig szívem szavad
mégsem együtt várjuk a tavaszt
szegény szív ismét vérzik
nem lesz mellettünk zörgő haraszt,
bár ha lehunyom szemem, látom…
aztán rájövök, ez sajnos csak álom.
Képzeletem azért is szárnyra kap.
Tavasz van mégis. Oly szépen süt a nap!
Millió virág és fűszál
egymást simogatják
színek és illatok pompája ez
s mindezt most nekünk adják…
könnyű szellő játszik arcunkon
szerelemdal fakad ajkunkon…
Ismét.
Lefekszünk a rét kellős közepére
rávetjük szemünket a szép ég kékjére
visszamosolygunk a nap kerekjére
együtt szárnyal lelkünk a világ tetejére.
A tavasz, a szél, a nap, a kék ég,
a rét illata s a tiéd! Hm…
együtt vajon milyen lehet…
Megírom ismét…
Legyek bár kába, életnek álmába
tegyen bennem kárt akár,
s ha lelkem meg is sínyli ezt
nem bánom. Már tudom. Nehéz a kereszt.