Hetek
telhetnek el, sõt hónapok,
hogy nem értek el, csak néha,
méla-
bús magányomban nézem a falat,
alat-
tomos kór emészti testem,
estem, éjjelem, hajnalom
hagyom, várva a reggelt -
eltelt... Nem hozott vigaszt!
Virrasztani kár volt, már látom,
ákom-bákom írásjelek
- melyek lassan formálódnak,
fejek, törzsek, lábak
- hangyának? Szavaknak látszanak -
szavak, igen, majd versek is,
felis-
merem, hiszen nekem
terem gyakran ilyesmi fejemben...
Rendben van ez? Vagy
- megfagy
bennem a szó - lehet,
pára jelzi leheletemet,
és hó hullik szavaimból,
- szimbólum ez, ne féljetek -,
lehet-
-e fagyott torok alatt egy szív meleg?
Rengeteg kérdés, sehol egy válasz,
fárasztó így az élet,
tudom elõre a véleményed...
Összefoglalom tehát,
át-meg átolvasva a fentieket,
tekintetek kereszttüzét állva,
már ma pellengérre állok
álmok
és ébrenlétek között vasba öltözött
lélekkel... Magasabbra
már nem érek fel!
Abbra-
kadabra, csiribú-csiribá
és más varázsszavak,
falakat bontó imák és igék
s mi még - nem segítenek,
kerek vagy szögletes mondatok -
mondhatok bármit, Ti ismertek már jól...
Bárhol
bukkanok elõ,
elõkelõ helyen, vagy a sarkon
tartom magam távol járdától részegen,
legyen bár pénzem vagy legyek szegény,
regény-
hõs vagy a grundok undok hõse...
Mondjátok, versem fellengzõs-e?