Üres temető
Írta: alies Dátum: Március 05 2026 14:21:51
Sokan szóltak nekem, hogy vigyázzak,
Neked hittem, nem a sok barátnak.
Neked hittem, mert hinni akartam,
Hogy a világomat neked adhassam.
Neked adtam minden bizalmamat.
Eljátszottad, majd ezt letagadtad.
Letagadtad, mert így neked könnyebb,
S szememből most folynak a sós könnyek.
Azt hazudtad: miattam nem lehet.
A gyötrelem most tépi lelkemet.
Könnyebb volt így, engem hibáztattál,
Hibáid miatt engem aláztál már.
Bizonytalanság, mit kaptam tőled,
Gondolataim rosszra cserélted.
Álmaim most égő pokol tüze,
Bennem van, nem gyógyulok belőle.
Bíztam benned én, csak eljátszottad.
Hitemet morzsákra pazaroltad.
Morzsákat kaptam én csak cserébe,
Szerelmemet kidobtad szemétre.
Eldobtad, mint pillangó a bábját,
Vagy kisgyerek unott, szép babáját.
Ennyi voltam? Csak egy ócska játék?
Eldobható, olcsó, rossz ajándék?
Nyugalmat adtam a mélypontodon,
Reményt hoztam nehéz napjaidon.
Önbizalmat, hogy higgyél magadban,
Törődést, hogy ne sírj magányosan.
Őszinteséget vártam cserébe,
Csak annyit, hogy ne nézzél cselédnek.
Legyek én egy barát vagy szerető,
Nem pedig egy néma, holt temető.
Annyit kértem: mondjál végre igazat,
Ismerd be a fájó bántalmakat.
Ismerd el, hogy szabad legyek végre,
S ne kerüljünk többé fedezékben.
De megint elfutsz, újra menekülsz.
Mint a tücsök, ki nyáron hegedül.
De jön a tél, hiába is szaladsz,
Hideg lesz, és legbelül elsorvadsz.
Egyszer szembenézel majd tetteddel,
Öregen, a megvénült testedben.
Akkor látod majd meg, mit vesztettél.
Egy férfi mellett halsz, kit nem szerettél.
Teljes hír