A fekete özvegy tánca
Írta: Wino Dátum: Március 05 2026 14:22:10
Nézem a lapokat, a négyszínű világot,
nem adom fel semmiért az utolsó mozdulatot.
Napokig küzdök egy partival, néha belefárad a kar,
sorrendbe kényszerítem: mit a sors összekavar.
Mert a kártya tiszta: ott nincs felejtés,
csak a győzelemig tartó, makacs keresés.
Kérem szüntelen a lapokat. Mire a végére érek,
az eleje már csak köd, s a számok elenyésznek.
Felcsattan a düh, mint egy éles, vad motor:
miért veszi el az időt, amit már az ember birtokol?
De aztán jön a csend, egy halkabb pillanat,
és a harag helyén csak a nyugalom marad.
Elfogadom az életet, amit rám mértek,
hogy elkopnak lassan a régi, fényes képek.
De amíg írok, és amíg a lapokat rakom,
addig én vagyok az úr a saját sorsomon.
Lehet, hogy a tudat egyszer ködbe vész,
de addig minden napom egy-egy büszke győzelem, s kész.
Wino-Amnis
Teljes hír