A csend súlya
Írta: Wino Dátum: Május 14 2026 15:24:09
A csend súlya
Hogy is kezdődött, már mindegy,
csak azt tudom:
a levegő megfagyott köztünk, mint a szó, amit túl nehéz volt kimondani.
Sodródunk két külön part felé,
a képzeletbeli kör, mi eddig védett, megrepedt,
már nem tart meg minket.
Nem mondunk semmit,
és ez a némaság üvölt a legtöbbet.
Azt hittük, elég erősen kapaszkodunk,
hogy bármilyen vihart átvészelünk,
de valahol az út során valami elpattant, ami végleg összetört.
Nincs harc már, nincs utolsó szó,
csak a sötétséget bámuljuk,
várva, hogy valaki nyújtsa a kezét.
De a tenyér zárva marad.
Valóság volt, vagy csak illúzió?
Hogyha a szeretet megmaradt, miért nem voltunk mégis elegek?
Pedig belefalaztam a nevedet a mellkasom néma üregeibe,
ott lüktetsz az érben, ahonnan nincs kijárat.
Ez már csak emlék, olyan hangosak voltunk egykor,
most meg elveszünk a zajtalan térben.
Talán túl mélyen ahhoz, hogy felejtsem,
s túl messze ahhoz, hogy elérjem.
A kör bezárul, és nem maradt más:
csak a csend, mi lassan mindent átír.
Wino-Amnis
Teljes hír