Doveri fehér sziklák
Írta: GreVita Dátum: Június 03 2026 21:00:57
A mély kék víz peremén, hol a szél susogva száll,
Az ég is hozzá tér, fehér csipke-kőszikla áll.
Mint óriás kéz faragta krétából és habból,
Őriz múltat, tengert, sorsot, örökös magányból.
Ha távolról nézzük, mint a felhők, oly könnyűek,
De közelről a sziklák vadak és időtlenek.
A hullámok már az idők kezdete óta,
Ugyanolyan türelemmel lábukat mossa.
Tengerről érkező szívét az öröm átjárta,
Amikor a fehér sziklák vonalát meglátta.
Hazatérők számára a reményt jelentette,
Partot, az otthont, a megérkezést jelképezte.
Doveri fehér sziklák fölött az alkonyi fény,
Lassan gördül tovább, mint arany, víz sötét ölén.
S a hullám, mint egy szép új dal, mit a part megtanul,
Minden érintésben újra születik s aláhull.
Sziklafal, mely a végtelent csendben keretezi,
Hol az ég és tenger egymást lassan megfelezi.
Sirályrajok rajzolják égre az idő vonalát,
És a mészkő sziklák szívében a szél őrzi titkát.
Ha alkony jön és vérpirosan hajlik le az ég,
A kobaltkék tenger mélye is álmosabban ég.
S a fehér fal rózsaszín fénybe öltözve vár,
Mintha a föld is tudná, hogy itt a csoda jár.
Siófok, 2026. május 12. -Gránicz Éva-
Teljes hír