Magány
Írta: gubacsi Dátum: Június 06 2026 10:03:08
Magány...
Csak egy magányos, csillag vagyok az égen, kit, már nem szeretnek, olyan nagyon régen.
Kárhozatra ítélt, ez a kegyetlen élet,
mint akit, a pokolnak a tüze éget.
Igazi érzelmeket, én már régen láttam,
csak amikor, a saját sírom megástam.
Akkor láttam utoljára, a szemedben,
egy cseppnyi könnyet, neked drága kedvesem.
Nem érzel semmit, ezt régóta tudom már,
szíved jéggé vált s örökre engem kizár.
Nem tudom, hogy ez hogy alakúlt így ki,
de nem bírná ki, sokáig lehet senki.
Változni kellene, én ezt nagyon jól tudom,
mer ha nem így lesz, elmegy majd az én buszom.
Messzire megy majd, többé nem látsz engemet, talán csak akkor, ha valaki életemet.
Akkor már késő, érzelmet kimutatni,
nem fogok az égből, hozzád lezuhanni.
Nem fogsz sírni látni, könnyet a szememben,
mert akkor én már, végleg haza értem.
Akkor tudod meg majd, hogy hiányzok neked,
hidd el énnekem, könnyes lesz a két szemed.
Nagy űr lesz benned, szíved hiába erős,
feletted az ég, örökre lesz felhős.
Kezdjünk el inkább együtt, egy új életet,
hogy örökre láthassam, tündöklő fényedet.
hiszen örök hűséget, ígértünk régen,
hogy együtt leszünk, az örök mindenségben.
Gubacsi Sándor
Teljes hír