A Szerelem...
Írta: gubacsi Dátum: Július 03 2026 06:45:55
A Szerelem...
A szerelem néha csak egy kedves ölelés,
egy fáradt este végén, mikor már nem is remélsz.
Néha túlóra, amit senki meg nem fizet,
hogy tartson két szívdobbanás közt szünetet.
Néha lemondás, mikor magad félreállsz,
hogy ő elférjen ott, ahol te nem találsz.
Néha magány egy zsúfolt villamoson,
ahol az emlékét markolod, mindig nagyon.
És nem tudod, mikor lesz belőle otthon,
vagy csak egy történet, ami benned bolyong.
Néha csak álom, ami reggelre eltűnik,
néha csak könnycsepp, ami felszárad megint.
Néha csak egy érdes kéz, ami végigsimítja arcod,
de mire megfognád, már elengedi sorsod.
Néha csak egy cetli amit az asztalon hagyok,
bocsáss meg, mennem kell, a szívedben vagyok.
A szerelem néha állomás, nem végállomás,
egy peron, ahol vársz, de csak a csend vár rád.
Néha csak egy vallomás félhomályos éjben,
félresúgott szavak, amik elégnek a fényben.
Néha látomás, amit messziről követsz,
egy alak a ködben, akié soha nem lehetsz.
Néha csak egy állomás két élet között lehet,
ahol a vonatok jönnek, de érted egy sem jöhet.
Néha egyszer jön az életbe, úgy, hogy észre sem veszed,
csak utólag érted meg, hogy ott állt melletted.
És nem tudod, mikor válik majd valósággá,
amit másnak mondasz, vagy csak egy modattá.
Néha egy életet kell várni rá, hogy eljöjjöne,
és mégsem jön el soha, pedig kellene.
Néha túl közel állsz ahhoz, hogy meglásd,
néha túl messze, hogy elérd, hiába szállnál.
Néha csak… néha csak ennyi jut, így alakul,
egy félbehagyott mondat, ami benned elhalkul.
Néha csak… néha csak kérdőjel,
hogy lesz-e még, aki úgy szeret, ahogy nem is kell.
Néha csak álom, ami reggelre elszökik,
néha csak könnycsepp, ami az évek közt megbújik.
Néha csak egy érdes kéz, ami már nem te vagy,
mégis benne érzed mindazt, amit elhagytál egy nap.
Néha csak egy cetli egyedül az asztalon,
meg egy üres szék, ahol nevettél nagyon.
A szerelem néha csak egyetlen állomás,
néha csak egyszer jön, és néha a végállomás.
Gubacsi Sándor
Teljes hír