Furcsa, különös
Írta: iytop Dátum: Július 07 2026 14:52:43
Néha behunyom a szemem,
hogy tisztábban lássalak –
ahogy a hajnal lángját látom
az éjszaka kőkemény mélyén.
Máskor meg érzem meleged
a téli hóvihar közepette,
s hallom a hangodat
egy levél remegésében.
Nem vagy mellettem,
ám még a puszta végtelensége
sem választhatja el
az egymáshoz tartozó lelkeket,
az istenség két szilánkját,
amelyek ugyanazzal az örömmel
találnak egymásra,
mint ahogyan a tövismadár
csodálatos dalában,
ahol a legnagyobb szépség,
a legtisztább szeretet és
a valódi boldogság eléréséhez
elkerülhetetlen, a legnagyobb fájdalom és áldozat.
Teljes hír