Kis szívem
Írta: GreVita Dátum: Július 30 2026 15:18:45
Úgy féltelek, kis szívem, ne siess,
lépted viharában el ne vessz.
Nem bírom már a túl nagy sietséget,
nem tudom veled tartani a léptet.
Ígérem, oltalmazlak hűségesen,
kérlek, ne lobogj ok nélkül hevesen!
Ha nincs veszély és ha békés az út,
ne verj riadót mint ki megvadult.
A nyugalom már neked is jár
és nem kell mindig rohanni már.
Légy megfontolt, bölcs öreg harcos,
ki tudja, a csend néha fontos.
Sokat dolgoztunk együtt, keményen,
meleg nyárban, fagyban, jeges szélben...
Szerettünk forrón és szinte lázban,
tűzzel telve minden dobbanásban.
Szomorkodtunk csendes, mély tavakban,
hol a bánat úszott néma habban.
És ha gyönyörűt láttunk az égen,
elolvadtunk együtt, szelíden, szépen.
A rosszat sohasem őrizgettük,
nem vittük tovább, együtt letettük.
Amit kellett, elengedtünk bátran,
és mentünk tovább egymás nyomában.
Most mégis, kérlek, -lassíts picit
és maradj nekem még egy kicsit.
Ameddig lehet, vigyázok rád... tudod,
csak legyen velem halk dobogásod.
Mert te vagy az, ki itt lakik bennem,
itt dobbansz sorsom minden percében.
Hűséges társam örömben, könnyben,
kis szívem a mellkasom csöndjében.
Siófok, 2026. február 22. - Gránicz Éva -
Teljes hír