Ballada az Mohácsrul
Írta: gufi Dátum: Augusztus 11 2026 20:03:22
Albert Ferenc
Ballada az Mohácsrul /Mohács 1526. 08. 29./
Ezerötszázhuszonhat… Az kisasszonynak haván,
így jegyzé az krónika:
Lajos az ifjú király, e néven az második vala,
kinek Sátorhely alatt áll szerény, de elszánt hada.
Talpon mind ki eleven; s az felkelő Nap fénye
táncot jár az vérteken.
Fohászok szállnak égbe, dejszen óriási most a tét;
szükséget érez az hon, veszélyben az föld, s ez nép.
Medrét hagyja az Dráva látva egy gigász’ hadat;
mocsár felett híd remeg, Szulejmán serege alatt.
Tenger török szomjaz az vérre, s tán háromszáz ágyú vár
még két megannyi öszvérre.
Kartáccsal telt tarackik az magyarnak rossz álma,
négyszeres a túlerő, vajh mit regél az fáma?
Janicsárok, aszabok, szpáhik, még nem készülnek harcra,
valahány csak hunyni áhít.
De nem így ám az magyar, kit szítt az Nap e mezőn,
sehol fa, és sehol víz; immár mind verejtékben fürdőz,
kit remegő levegő fullaszt.
És hogy támadjanak é az csupán Lajos királyon múlhat.
Tomori már harcolna; de királya még hezitál,
majdan megjő parancsa:
Indulhat az vérontás, jobb szárny, rohamra előre!
Siker kecsegtet már-már, s az had, ettől kap erőre.
De jaj, eszmél az török, s indul, akár tengerár;
puskák ezre mennydörög.
Sok harcedzett janicsár aratja az magyart, úgy rendre;
s miként dús búzakalász dől az tüskös, tarló földre.
És rá jő az rettenet, több száz ágyú tör elő;
s halált osztó töltetet ont az gyilkos füstfelhő.
Akár pelyva, hullik az magyar;
holtak hevernek szerte, s vérük mindent betakar.
Vészt szül az lomha idő; fertály másfél óra tán’,
és úgy forr az levegő, mint szurok a katlan falán.
Az hadnak se híre, se hamva; s vágtat az magyar király,
mígnem mocsár mélybe húzza.
Diadalt ül az szultán véres tetemek felett;
s csörren lánc rabok lábán, számlál úgy kétezer lelket.
Janicsár s az jatagán táncol,
és földre hullnak az fejek; részegít ez gyilkos mámor.
Száll az rege szájról szájra:
Az ifjú Lajos király tálcán lett felkínálva,
így vivé el Őt az halál.
S hogy Szapolyai, s Frangepán,
na meg a cseh zsoldos sereg vajh’ ebben, mint segédkezett?
Állt… s a távolban mire várt az három sereg?
*****************************
… De végül is:
A mélyben szántó gyökerek, fel nem adják…
A hasadó hajnal új tavaszt ébreszt;
mert ciberelét, nem inge magyarnak,
az vér áztatta földből sarjadnak még éltek’.
Bízvást újjá épül, és szépülő ott az hon,
sokezernyi pipacs virul hősi hantokon,
majdan az utókor, mind hálaimát rebeg;
és nem feledi soha… az dicső tetteket!
Teljes hír