Magány 3...
Írta: gubacsi Dátum: Augusztus 13 2026 08:34:12
Magány 3....
A falak mögött őrzöd titkaid,
repedt bordáid közt alszik a hit.
A csönd nehéz köveket rak szívemre,
és minden könnycsepp visszahullik a mélybe.
Az ablakon túl ébred már a táj,
de bennem minden hajnal késve jár.
Egy halvány sugár vállamhoz simul,
míg árnyékod újra körém borul.
Te kegyetlen magány, szívem csendes rabja,
könnyből szősz körém egy láthatatlan falat.
Te kegyetlen magány, éjben ringató kéz,
ha a nap rám talál, egy pillanatra csókra hív a fény.
Ha rám hajolsz, nem hallom a világot,
csak régi léptek verik a szobákat,
és bár fáj, hogy őrzöd minden sebemet,
mégis te vagy, ki nem enged el engemet.
A bordák résein kiszökik a múlt,
minden kimondatlan szó bennem maradt.
A bánat lassan nevet ad a testnek,
és az üres szobák visszhangot keresnek.
Az asztalon egy kihűlt pohár vár,
mellette árva levélre száll a homály.
De a függöny mögött felragyog az ég,
és azt súgja halkan nem tart örökké.
Te kegyetlen magány, szívem csendes rabja,
könnyből szősz körém egy láthatatlan falat.
Te kegyetlen magány, éjben ringató kéz,
ha a nap rám talál, egy pillanatra csókra hív a fény.
Ha rám hajolsz, nem hallom a világot,
csak régi léptek verik a szobákat,
és bár fáj, hogy őrzöd minden sebemet,
mégis te vagy, ki nem enged el engeme.
Talán egyszer szétnyílik minden rés,
és a hallgatásból dallam lesz majd még,
a könnyek helyén tiszta reggel ég,
és nem leszel többé az enyém.
Te kegyetlen magány, szívem csendes rabja,
könnyből szősz körém egy láthatatlan falat.
Te kegyetlen magány, éjben ringató kéz,
ha a nap rám talál, egy pillanatra csókra hív a fény. magány, lassan engedj el már,
ne rejtsd el előlem az érkező tavaszt.
Te kegyetlen magány, ha még visszanéz a fény,
a csendedből kilépek, és hazatalálok én.
Gubacsi Sándor
Teljes hír