Meséld el...
Írta: gubacsi Dátum: Augusztus 23 2026 17:49:46
Meséld el…
Meséld el kérlek újra a történetet,
amelyben mi írjuk felül a kezdetet.
Hol a csendből nőtt ki minden kimondott szó,
és az első érintés csak egy halk jelzőfény mi jó.
Mi volt a szívünk egyetlen, igaz vágya,
mint két földi lélek titkos fogadalma?
Hol rejtőzött bennünk az a régi reszketés,
mikor minden pillanat egy újrakezdés?
Meséld el, kérlek, meséld el még,
hadd lássam benned a szerelem még ég?
Mondd el, miért nem múlt el az a perc azóta sem,
miért lüktet bennünk még tovább a végtelen?
Meséld el, kérlek, ne tartsd magadban,
miért égünk egyszerre lassan és hangosan.
Mondd el nekem újra, ki volt bennünk a vég,
és miért nem tanultunk meg elengedni rég?
Meséld el, miért volt akkor fehér a hold,
mint egy tiszta lap is mindent relold.
A fülemüle mily szép éneket daloltál,
mikor minden hangban egy vallomás daloltál.
Meséld el, a csillagok miért ragyogtak szebben,
mint foszló fellegek a szemed tükrében.
Miért lett a sötét is lágy és otthonos velem,
mikor a távol is hirtelen ismerős nekem.
Meséld el, kérlek, meséld el még,
hadd lássam benned a régi beszéd.
Mondd el, miért nem múlt el az a perc azóta sem,
miért lüktet bennünk még tovább a végtelen?
Meséld el, kérlek, ne tartsd magadban,
miért égünk egyszerre lassan és hangosan.
Mondd el nekem újra, ki volt bennünk a vég,
és miért nem tanultunk meg elengedni rég?
Meséld el, hogy egy nyári, hűs pilledtség,
miért hatott ránk akkor ezerféleképp.
Miért volt a délután olyan álmodón nehéz,
és miért vitt magával minden leheletnyi kéz.
Meséld el, ha melegünk volt, miért fáztunk,
éji hold-harmat esőben meg sem áztunk.
Miért remegett bennünk az a furcsa bizonyosság,
hogy ami elmúlik, mégis bennünk él tovább.
Meséld el, kérlek, meséld el még,
hadd lássam benned a régi beszéd.
Mondd el, miért nem múlt el az a perc azóta sem,
miért lüktet bennünk még tovább a végtelen?
Meséld el, kérlek, ne tartsd magadban,
miért égünk egyszerre lassan és hangosan.
Mondd el nekem újra, ki volt bennünk a vég,
és miért nem tanultunk meg elengedni rég?
Mondd el, mi tartotta vissza két kezünk mozdulatát,
amikor közelebb jött a kimondott igazság.
Miért éreztük akkor, hogy nincs tovább,
mégis titokban vártuk az újabb csodát?
Mondd el, miért kereslek minden emlékben,
ha elengedni neked csak egy szóba került engem.
Meséld el utoljára, hogy volt az a nyár,
amikor méghittük, hogy nem múlik el, ami vár.
Meséld el, kérlek, meséld el még,
honnan jött közénk ez a néma beszéd.
Meséld el, kérlek, hogy ért véget az út,
ha ma is bennünk kanyarog minden múlt.
Meséld el és ha elmesélted, engedd menni végleg,
hadd legyek én is csak egy szép, lezárt emléked.
És ha egyszer már nem kérdezek, csak hallgatom,
majd a szél meséli el helyettem el majd e dallamom.
Gubacsi Sándor
Teljes hír