Angyal a pokolban
Írta: Adry Boszy Dátum: Május 02 2008 11:46:01
H
S mikor már úgy érezte meghalt, mert elemésztette éhes vágya,
A pokol trónusához ért, hol már az alvilág ura epedve várta.
Teljes hír
Angyal a pokolban
Mikor a tudatra ébredt angyal a pokolba önként ment,
Vére forrni kezdett, s elemésztette magában a végtelent.
Alászállt a mennybõl, fénye a tûzzel olvadva égett,
Szárnyait eldobta, más sorsot szánt neki a vak végzet.
Szent hidegsége, magasztos égi börtöne darabokra hullt,
Magával ragadta a bûnös vágy, szíve igazi szenvedélyre gyúlt.
Édes kísértés sóhajtott felé a bujaságtól izzadt falakból,
A gondolatok elhalványodtak, az értelem eltûnt a szavakból.
Szerelemes kárhozatban égõ lelkek keserédes kiáltása szállt,
Az idõ lelassult, majd a terhes semmittevésben végleg megállt.
A levegõben rég elfelejtett hitvesi csókok íze lebegett súlytalanul,
Büntetés és jutalom a szenvedély, melybe szívek vergõdnek nyugtalanul.
Az angyal csak ment elõre, s bár célját nem sejtette maga sem,
Biztosan vezette õt útján a vágytól elbódított kéjes érzelem.
Szíve újra és újra megdobbant, ahogy mennybéli lényként soha,
Mint a forró pokolbéli szél, erkölcsi láncai úgy tûntek tova.
S mikor már úgy érezte meghalt, mert elemésztette éhes vágya,
A pokol trónusához ért, hol már az alvilág ura epedve várta.
Az angyal meglátva nem tétovázott, elfelejtette az álszent múltat,
A lángoló trónushoz lépett, s a Sátánnal egy csókba olvadt.
Elõzõ oldal