Az arcodat fénykép őrzi...
Írta: gubacsi Dátum: Augusztus 24 2026 07:59:33
Az arcodat fénykép őrzi
Írok a szerelemről csodaszép dalokat,
óhajtom az érzést, ami rég, de mindig hívogat.
Egek azúrkékjét idézi mindkét szemed,
nagyon fáj, hogy már nem simogat a kezed.
Üvegen át nézlek, mégis olyan közel,
mintha szólnál hozzám, mintha itt lennél velem.
A por leül a képre, de én letörlöm megint,
hátha majd egy mozdulat átér még a semmin.
Az arcodat fénykép őrzi, arany képkeret,
soha nem felejthet el, aki egyszer szeretett.
Elmúltak forró nyarak és fülledt éjszakák,
emlékké fakuló csókok ma már csak szálkák.
Az arcodat fénykép őrzi, de más már nem lehet,
síromig betartom én a hűség-eskümet.
Csendben ül a szobában a régi nevetés,
poharak peremén még ott rezeg az ígérés.
Szél fújta szét a tegnap összetört szavait,
kérdeznék még ezerszer, hogy vajon hallod-e az imáit.
Az arcodat fénykép őrzi, arany képkeret,
soha nem felejthet el, aki egyszer szeretett.
Elmúltak forró nyarak és fülledt éjszakák,
emlékké fakuló csókok ma már csak szálkák.
Az arcodat fénykép őrzi, de más már nem lehet,
síromig betartom én a hűség-eskümet.
Vajon eljut majd hozzád kedvesed kérése,
csillagok fölött, több százezer fényévre?
Ha lehunyom a szemem, úgy érzem, ott leszel,
ahol az idő nem múlik és újra rám nevet és felemel.
Az arcodat fénykép őrzi, néma üzenet,
amíg dobban bennem a szívem, tehozzád veret.
Nem enged el a hajnal, de mégse félek már,
mert minden szívdobbanás egy új üzenetet vár.
Az arcodat fénykép őrzi, arany képkeret,
soha nem felejthet el, aki igazán szeretett.
Elmúltak forró nyarak, de bennem még fáj,
emlékké lett minden csók, már csak sivár táj.
Az arcodat fénykép őrzi, és más már nem lehet,
míg csillagból hull rám a fény, szívem addiszeret.
Gubacsi Sándor
Teljes hír