Sóhajként repülõ fohász
Írta: Szerike Dátum: Május 03 2008 05:33:28
T
Felhõket kergetõ szélfuvallat lennék,
fergetegként szállnék, ha veled repülhetnék...
Teljes hír
Felhõket kergetõ szélfuvallat lennék,
fergetegként szállnék, ha veled repülhetnék...
Álomittas aggyal kómában feküdnék,
sohasem múlna el többé a részegség...
A nagyvárosi zajtól messzire elmennék,
csöndes madárdalnak szívembõl örülnék...
Szárnyak nélkül repülnék veled az ég felé,
Istenem, ha egyszer tornádó lehetnék...
Csavarogva ismerkednék a kitáruló világgal,
hajnalig húzatnám nótámat a cigánnyal...
Markomból szórnám minden vagyonomat,
síromon számolnám a kinyílt virágokat...
Barátot és szeretõt felednék el gyorsan,
a Tejúton versenyt futnék a gyermek-csillagokkal...
Elszaladnék a Nap elõl hangos kacagással,
letérdelnék a Hold elõtt néma zokogással...
Leveretném lábaimról a rozsdás vas bilincset,
szabadlábra ítéltetném béklyóba vert szívem...
Az érzelmeket elfeledném, temetném a szerelmet,
Istenem, ha jégbe zárnád egyszer az én szívemet...!
Bárányfelhõk puha ölén meghalni is tudnék,
Istenem, ha fátyolajkú fehér angyal lennék...
Vállalnám a sorsom, Uram, bármi lennék,
csak összeomlott, töröttszárnyú szerelmes ne lennék...!