Budoár
Írta: iytop Dátum: Október 11 2026 20:44:59
Nehéz selymek omlanak tovatűnt korokra
A pézsmaillatú budoárban,
A gyéren pislákoló lámpák fénye, titkokat őriznek –
Titkokat, melyeket csak a falak ismernek, tudnak.
Az ezüst keretes, öreg tükör
Árnyakat, mosolyokat, suttogást gyűjt,
S azon ruhák suhogását, melyek úgy tesznek,
Mintha az éjszaka mélyén nem foszlanának szét.
Az asztalon ritka esszenciák üvegcséi,
Pókháló vastag szállal szorosan átkötött levelek,
Egy levélen felejtett csipke darab,
S egy legyező, amely keblet hűsített .
Itt az asszony leveti díszeit,
Kiszabadul a világ szoros fűzőjéből,
Átfésüli csendjét és vágyakozását,
S álommá, verssé válik, szerelmessé.
Amikor az óra lassan, kibékíthetetlenül üt,
A budoár ünnepélyes oltárrá válik,
Hol a parfüm jelképpé válva elenyészik,
S a szerelem egy kemény fa ágyra íródik.
Teljes hír