Õrizve
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 03 2008 05:34:09
T
Az éjjel megõrzött bennem mindent,
Szemedbõl áradó, ömlõ derût.
Teljes hír
Az éjjel megõrzött bennem mindent,
Szemedbõl áradó, ömlõ derût.
Ha veled vagyok minden egyszerû,
Két kezem közt a fejed, és csend lett.
Számhoz emelem, s kortyolom csended.
Hûs, tüzes, ahogy ölelem feldönti
Lehajtott fejem közt vágyam õrzi,
Jó itt megnyugodni, megpihenni.
Titok nincs, simogat a két kezed,
Létemre léted titkos felelet.
Hallgatsz és így boldogabban remélsz,
S te hívsz, csak érzõ testeddel beszélsz.
A hervadást is benned ölelem,
Hisz barázdált szirmaink, ha hullnak,
Már nem idézünk fel semmi múltat,
Mi járjuk, ez a mi utunk, s futunk
Ki-kinevetve a fehérhajú õszt,
S az áradó tengert, fénylõ Holdat,
Kicseréljük a nappal titkait,
S a feltükrözött éj holnapjait,
S ha Isten felsóhajt, lehelletként,
Hullok veled én a végburokba,
A tejútra, fel a csillagokba.