Nincs már idő értéktelen, vékony szavakra
Írta: iytop Dátum: Október 14 2026 20:23:46
Érzem meleg leheleted a nyakamon,
És, ahogy a ruhák lehullanak, a kiürített megállapodásban;
Szorosan ölellek át, önkívület mámorában,
Ámulatba ejtő pillanat morajában.
Nincs már idő értéktelen, vékony szavakra;
Ujjaim meleg csípődön pihennek,
S – az ezüstön hagyunk ezernyi tekintetet –
Egy égésnyomot, zománcozott csíkot.
Mellemet a szád forrón keresi,
Hol vadul lüktet az ér,
Elfeledjük a törvényt, a szót,
Abban a húsban, mely titkot mesél.
Tenyerem alatt ívbe hajlik a hátad,
Láz és parázs élő vonala,
Amikor nyugtalan órákban ér utol az éj,
S tested vadul bennem remeg, mindent kioldva.
Csupán lehelet, verejték és fogak vagyunk,
Meghatározások, izmok és vágyak küzdelme,
Míg el nem veszítjük eszünket, forrón izzva,
A puha ágyon, hol a nemi gyönyörnek vége.
Teljes hír