Sírhelyek…
Írta: KiberFeri Dátum: Október 31 2026 08:05:02
Látogatásom a halottak napján…
Kisírt szemmel megyek és könnyezve nézem a sírokat,
Közben jól letaposom a már élő avar-csomókat…
Kisírt szemmel megyek és könnyezve nézem a sírokat,
A múlt persze így sem fog soha visszajönni,
De az emlékek dolga, most itt előjönni…
A múlt persze így sem fog soha visszajönni.
Emlékhez, van e nálad gitárpengető?
Mert a szívem húrja, pengene, vedd elő…
Emlékhez, van e nálad gitárpengető?
Vannak már oly' régen ismerős sírhelyek,
Ezek mind a régieknek otthonhelyek…
Vannak már oly' régen ismerős sírhelyek.
Van-e, ki rokona sírjára rátesz… szál virágot,
Imigyen nyugtatva… így kicsit is szellemvilágot?
Van-e, ki rokona sírjára rátesz… szál virágot.
Van sír, amit fölvet a gaz, a gyertyának nyoma se,
Pedig halottak napján nem mindők kötelessége…
Van sír, amit fölvet a gaz, a gyertyának nyoma se.
Én persze nem igy teszek… Őseimnél egyet leteszek…
Viszek virágot, gyertyákat, hogy méltó utódja legyek…
Én persze nem igy teszek… Őseimnél egyet leteszek.
Kora estén kibújik a hold, meggyullad az új gyertya,
Igyekszek is, mert a kapu hamarosan be le zárva…
Kora estén kibújik a hold, meggyullad az új gyertya.
Él a remény, a koszorúvirág, emlékek elbújtak,
Él a remény, remélem ezek éltemben, megmaradnak…
Él a remény, a koszorúvirág, emlékek elbújtak.
Ma ismét átéltem a temetői csend magányát,
Az éppen, hogy mozgó szellő kicsi megmozdulását…
Ma ismét átéltem a temetői csend magányát.
Ha csendben ücsörögve, padon ráérzel a csendre,
Messzi’ száll, el is tűnik léted reménytelensége…
Ha csendben ücsörögve, padon ráérzel a csendre.
Ha meg aztán előtűnik az élet nagy reménysége
Ezt is megérzed a korai este sötétségébe…
Ha meg aztán előtűnik az élet nagy reménysége
Messzire szállhat, el is tűnik léted reménytelensége
A temetői csend hangja lélekbe behatol estére…
Messzire szállhat, el is tűnik léted reménytelensége.
Megyek is… az estbe az idő már bezárva,
Itt hagyom ősöket… mind, gránitokba zárva…
Megyek is… az estbe az idő már bezárva.
Vecsés, 2016. augusztus 7. - Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként, 3 soros-zárttükrös versszakokban az őseimre emlékezve… Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló lényege… (Ez olyan, mintha szemben ülve a tortának kivágnánk egy-egy szeletét, ami ugyan az, de mégsem!)
Teljes hír