Kattog a vekker 2...
Írta: gubacsi Dátum: November 06 2026 11:44:27
Kattog a vekker 2...
Csak kattog a vekker, s úgy érzem, mintha
fogyna az idő, mint tollamból a tinta.
Félek, hogy elfogy, és nem marad másra,
az a kevés perc, mit adhatnánk egymásra.
Csak kattog a vekker, úgy fogy az idő,
egy pillantás és már messze repül ő.
Mintha megállna, mégis tovább jár,
egy pillantás az élet és máris tovaszáll.
A csönd köztünk most lassan helyet kér,
hidd el az ablakon túl is változik a vér.
Mondanék mindent, de a szó csak késik,
míg a perc a után minden elenyészik.
Hát maradj még, ne nézd az órát,
hadd veszítsük el ma az irányt.
A holnap úgyis egyszer ránk akad,
most minden perc csak a kettőnké marad.
A város zaja lassan halkabbra vált,
az ablakon túl elúszik a táj s nem kiált.
A válladon megpihen a két kezem,
mintha most először volna csend idebenn.
Csak kattog a vekker, úgy fogy az idő,
egy pillantás és már messze repül ő.
Mintha megállna, mégis tovább jár,
egy pillantás az élet és máris tovaszáll.
A csönd köztünk most lassan helyet kér,
hidd el az ablakon túl is változik a vér.
Mondanék mindent, de a szó csak késik,
míg a perc a után minden elenyészik.
Nem kell tudnunk, merre vezet,
ez az éj, ha itt vagy velem lehet.
Hát maradj még, ne nézd az órát,
hadd veszítsük el ma az irányt.
A kinti fények csillagként remegnek,
a gondolatok lassan elcsendesednek.
Nem kérdezem, mi lesz majd ezután,
csak hallgatom a szívedet lazán.
Csak kattog a vekker, úgy fogy az idő,
egy pillantás és már messze repül ő.
Mintha megállna, mégis tovább jár,
egy pillantás az élet és máris tovaszáll.
A csönd köztünk most lassan helyet kér,
hidd el az ablakon túl is változik a vér.
Mondanék mindent, de a szó csak késik,
míg a perc a után minden elenyészik.
Ha egyszer majd felkel a nap nekünk
és visszahív a megszokott világ velünk.
Őrizd meg azt a néma csodát,
hogy ma az idő is nekünk megállt.
Ha majd a reggel nevünkön szólít,
és visszaveszi tőlünk a hitet és már négy gyógyít.
Vigyünk magunkkal egy apró titkot:
hogy volt egy éj, ami csak a miénk volt.
Csak kattog a vekker, úgy fogy az idő,
egy pillantás és már messze repül ő.
Mintha megállna, mégis tovább jár,
egy pillantás az élet és máris tovaszáll.
A csönd köztünk most lassan helyet kér,
hidd el az ablakon túl is változik a vér.
Mondanék mindent, de a szó csak késik,
míg a perc a után minden elenyészik.
Ne kérdezd, hová érkezünk meg,
nem kell térkép a két tenyerünkbe.
Ha minden más elhallgat egy percre,
az egész világ belefér a csöndbe.
Gubacsi Sándor
Teljes hír