Hajnali ölelés
Írta: iytop Dátum: November 09 2026 11:10:06
A függöny résen átbújik az első fénysugár,
S megcsillan lágyan a vállad selymes ívén.
Még alszik a világ, a kinti zaj még vár,
De mi, a hajnal hűs kezdetén ébredezünk.
Nem mozdulok, csak nézem az arcod tiszta báját,
Ahogy kócos hajad a párnára terül.
Magamhoz húzom tested puha melegét,
S a lepedők között a vágy újra felhevül.
Félálomban bújsz hozzám, lágyan, ösztönösen,
Lábaink egymásba fonódnak a takaró alatt.
Ajkad a nyakamhoz ér, suttogsz még kedvesen,
Miközben az idő egy pillanatra megakadt.
Ez a legszebb perc, a legtisztább vallomás,
Hol nem számít a tegnap és nem sürget a holnap.
Csak a bőrünk illata és e közös suhanás,
Mellyel a karjaimban a nappalok kibomlanak.
Nem múlik a vágy, a fény csak újra szítja,
Bőröd illata nehéz, mámoros fogság.
A reggeli napfény a vonalaidat írja,
S a lepedők közt elvész minden józanság.
Ajkad a nyakamon forró nyomot éget,
Ahogy csípőmre simul a reszkető kezed.
Nem a búcsú ez, hanem a vad igézet,
Mellyel a nappalba a kéj útján vezetsz.
Összeforr a testünk még egyszer, utoljára,
Mielőtt a világ zajára ajtót nyitnánk.
Így lépünk ki a fénylő, kapkodó mába:
A bőrünkön őrizve egymás tiszta lángját…azt, amit akartunk.
Teljes hír