Félek, hogy még élek
Írta: csak-fater Dátum: Május 05 2008 19:49:43


Vallom, hogy csend zenéjét kristálytisztán hallom,
Minden akkordját értem, fagyos kezének érintését érzem.

C
Teljes hír


Félek, hogy még élek

Az életem csupa harc, kudarc, küzdelem,
Sötéttel, széllel, versenyfutás az örök idõvel.
Mit sem ér létem, ha létjogosultságát kétlem,
Vívom harcom csenddel, karcoló, jeges esõvel.

Vallom, hogy csend zenéjét kristálytisztán hallom,
Minden akkordját értem, fagyos kezének érintését érzem.
Életem képei ködfalon, mit körbezár egy légballon,
Képzeletem már nem száll, mi volt, s van, mégsem temethetem.

Testem ázik, lelkem fázik, szívem vacogva cidrizik,
Féltem a sötéttõl, a valós jelentõl, s az eljövõ jövõtõl.
A múlt képe cikázik, a jelen valósága dübörögve rázkódik,
Már nem félek a sötéttõl, jelen nem érdekel, nem várok semmit a jövõtõl.

Láttam, de nem hittem, párperc alatt lepergett életem,
Gyermekvoltam, majd katona, s lettem kinek nincs békés otthona.
Nem tettem olyant, mit bánhatnék, azt bánom, amit még nem tettem,
Ha még elég idõm volna, szívembõl, - ki megérdemli- felé, SZERETLEK szólna.