Viktória
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 07 2008 09:00:08
T

Reggel, ha felébred kakakót kér rögtön,
Rohan utánam, míg bögréjébe öntöm.
Teljes hír


Reggel, ha felébred kakakót kér rögtön,
Rohan utánam, míg bögréjébe öntöm.
- Maradj csak benn - mondom, megfázik a lábad,
De Õ kérdi : Nem láttad az anyucikámat ?
Elhangzik naponta ezerszer ez,
Keres, kutat, így mindig nyomomban lesz.
Mindig, ha kell és akkor is, ha nem,
Most Zsuzsi babáját hozza nekem.
Ezer dolgom lenne - gondolom én -,
De így szól Õ: a Zsuzsimat "féfülöm" én,
Fogd anyu erõsen, ez így nem jó ! -
Kiáltja hangosan.
Leülök egy székre, ölembe veszem,
Így most már "féfülhet" szorgalmasan.
- Szép leszel meglátod kis Zsuzsikám ! -
Puszilja kedvesen Viktóriám.
Hogy szabaduljak el most innen én,
Lassan már odaég a sütemény.
- Játsszál mást - mondom, de nem akar,
- Kész leszek, mindjárt, nagyon hamar !
Így ülünk idõtlen ideig, úgy hiszem,
Lassan gondolok vissza - végtelen -.
Mit is tehetne anya gyermekéért,
Évezredek során felnevelte békén.
Sok gond mi ezzel jár, ki érti meg ezt ?
Úgy látom mosogatás megint csak este lesz.
Gyermeki világuk, oly érzékenyek,
Csöpp fájdalomtól könnyük megered.
Hiába mondjuk: katonadolog !
Az életben lesznek sokkal nagyobb bajok.
Nem érti még meg, hisz én sem értettem,
Mikor egy faággal kezem felsértettem.
Múlik az idõ, minden elszalad,
A szép gyermekkor lassacskán elhalad,
Megöregszik minden Földünk nagy bolygóján,
Évezredek tûnnek éveket sodorván.
Anyák, nagyanyák is sokat meséltek,
Gyermekük milyen volt és hogyan is éltek.
Ezen merengve ülök itt a széken,
Viki pedig rám szól : Tartsd most már ám szépen !
Nem tudom "féfülni", ha te nem jól fogod !
Riadok hirtelen, itt nagyok a bajok !
Nem lesz szép a Zsuzsi, kócos lesz a haja,
Nem mehet játszani így ki az udvarra.
Tartom hát rendesen, míg kibontja rendben,
A végén, mikor kész, nagyon megdicsérem:
- Ügyes vagy kislányom, így kell mindig tenned,
Ne hagyd Zsuzsikádat soha rendetlennek.
S viszi , szalad vele, gyorsan pelenkázza,
Így kerül majd Zsuzsi be a babaágyba.
Én meg hozzáfogok a napi munkámnak,
Gondolom jutalom ez minden anyának,
Nem a munkavégzés, hisz az úgy is meg van,
Csöpp gyermeki gondok, segítünk, ha baj van.
Ölelem, s gondolok a messzi jövõjükre,
Legyenek majd büszkék õk is gyermekükre.

1988
( Anyára kódólva)
Sziszifusznak ajánlva