Nincs kiért...
Írta: Eve Dátum: Május 08 2008 04:51:01
H
A gyûlölet nem pártfogóm, õt hosszan elutasítom.
A boldogságot pedig a jövõnek tartogatom.
Teljes hír
Csak nézem a kék eget, s arra gondolok, amire nem lehet.
Miért nem vagyok én is olyan, mint õk?
Kezük egymáséiba simul, ezzel bizonyítva azt, hogy õk egy pár.
Boldognak tûnnek, szerintem azok is.
De én mikor leszek elégedett, igazán felhõtlenül boldog?
Zakatol a fejem, szemeim körbe-körbe tekintgetnek.
Egy pontra koncentrálok, hogy ne fájjon az, ami a szívemig hatol.
Be kell ismernem, azért nem ölelhetem, s nem is csókolhatom kit szeretnék,
mert nincs is kit szeretnék.
Szívem nem kalapál vadul, porcikáimból is tovatûnni látszik a szenvedély.
Nincs kiért égjen az a bizonyos láng, mi minden emberben ott van.
Bennem lassan megfakul, hamuvá válik, a nagy semmié lesz immáron.
S bevallom, már nem bánom a mindennapok moraját.
A szerelem egy másik világon létezik, de nem az enyémben.
Bennem csak harc tombol, olykor döntetlen,
máskor meg gyõzedelmes, vagy épp vesztes.
A gyûlölet nem pártfogóm, õt hosszan elutasítom.
A boldogságot pedig a jövõnek tartogatom.