Ne hívj, ne várj...
Írta: Szerike Dátum: Május 10 2008 06:34:35
Sivár lett földed, szürkén hat eged, holdad meg sem moccan,
Ridegség, borzadály, némaság költözött kihült csillagjaidba.
C
Teljes hír
Többé ne hívj, ne ígérj semmit, ne várj a régi lobogásra!
Magányos vagyok, félek, számomra lángsugaras látomás vagy.
Sivár lett földed, szürkén hat eged, holdad meg sem moccan,
Ridegség, borzadály, némaság költözött kihült csillagjaidba.
Üres lettem én is Atyám, nem tudnál újra megigézni engem,
Szívemben fagyos bolygóidnak örök reménytelensége fészkel.
Szeretni már elfeledtem, hát most gyûlölni tanulok szépen,
Nélküled repülök bûneim felett, s visszaveszem régi énem.
Bár szemem arcod felismeri, hangod hozzám még hallhatóan szól,
Tud még lelkem a te nyelveden, de engem már hiába unszolsz.
Tudom, így fájdalmasabb, hisz szerettelek, s te szerettél,
De beköszöntött hozzám végleg a jégvirágos, mogorva tél.
Tudom, lesz bõven gyötrelmem, s már nem törlöd le könnyemet,
Mégis, elmegyek messze tõled, ne várd vissza gyermekedet!
Érzem... most nézel, elfordítom fejemet, hogy hiába tedd...
Ne hívj többé, ne várj Uram, ne várd haza összetört lelkemet!