Vérvvörös pipacsok
Írta: marica Dátum: Május 10 2008 15:28:03
H
Elfolyt a vörös vér, kioltott szerelmet
Az aranyló búzatáblán hevert.
A gyermek, mozdulatlan apját nézte,
S az út közben szedett pipacsot a mellkasára tette
Teljes hír
Ahogy nézem a virágos rétet,
A túlsó oldalán a búzavirág kéket.
Ahogy sétál kislányával anyja,
Kezében étellel telt kosara.
Amott a messzeségben aranyló búzatábla,
Az ifjú férj a rendet vágja,
Az asszony szaporára veszi a lépteket
Szinte már szalad, utána a kis gyerek.
Az idõ gyorsan halad
A rendek nõnek, a marokszedés marad.
Tán még félórányi járás,
Eléri szerelmes asszonya a párját,
Még gõzben a leves és pogácsa
Apjukunk már biztos nagyon várja.
Hátvégre a várva várt pillanat,
De a gyermek s asszony felé senki sem szalad.
Kétség gyötri hirtelen a szeretõ szívet.
Kedvese vajon hol maradt, hova lett?
Ahogy futkos erre ara,
Férje hörgését meghallja.
Fut az ijesztõ hang után,
A gyermek az anyja mellett sután.
Odaérve már patakba folyik a könnye
Nem mozdul, nem szuszog imádott szerelme.
Körötte vértócsa a kasza élbe esett,
Az mélyen a nyakába nyesett.
Elfolyt a vörös vér, kioltott szerelmet
Az aranyló búzatáblán hevert.
A gyermek, mozdulatlan apját nézte,
S az út közben szedett pipacsot a mellkasára tette.