Zenélni szeretném
Írta: PiaNista Dátum: Május 17 2007 04:56:37

---

**********

"Zenéljünk el mindent sípokkal, dobokkal"

**********

---

Teljes hír

---

ZENÉLNI SZERETNÉM
Maróti László

Zenélni szeretném mindazt, ami voltam,
Zenélni szeretném, ami most vagyok,
De ha elzenélném, mit kutattam, ástam?
Úgyis nevetnétek!
Egy hang: az vagyok.

Ha én elzenélném, mindazt, ami voltam,
Ha én elzenélném, ami most vagyok,
Tudom, meghökkenne bennetek a kérdés,
Tán le is néznétek!
Egy hang: az vagyok.

Ha én elzenélném azt, amire vártam,
Azt, amelynek régen vert rabja vagyok,
Darabokra törne bennetek a mérték,
Az sem semmi! Tényleg:
Egy hang: az vagyok.

Elzenélnék néktek mindent, ami történt,
Láttam azt, hogy ott lent sárga csillagok
Botladoztak, jaj, a Csáky-utcán végig?
Néha el sem hinnéd!
Egy hang: az vagyok.

Zenélném, hogy aztán véget ért, s így jól van,
Tárva-nyitva állnak most az ablakok.
Szeretném, ha tudnád, más volt itt az élet,
De a torkom gyenge...
Egy hang: az vagyok
Hiszen elzenélném szivesen, hogy élek,
Elzenélném azt is, hogy majd meghalok,
Elzenélnék mindent: háborút és békét.
'Na már megint? Újra?...
Egy hang: az vagyok.

Épp ezért, hogy mindent el tudjunk zenélni,
Mindazt, ami versben le nem írható,
Azt, mi annyi ember szívét gyötri, nyomja.
Légy te is egy dallam:
hang, mely hallható.

Zenéljünk el mindent sípokkal, dobokkal,
Nem dugná be akkor senki a fülét!
Nem köpnének akkor reményt vesztett bábok,
S nem mondanák azt, hogy
Csak egy hang vagyok.

Így zenélnénk egyre többen, s egyre jobban,
Hogy ' mikor az Óda kész és int a kar -,
A karnagyi pálcát maga Isten fogja:
Népekb?l egy kórus és a zenekar.
Piruljon ki arca annak, aki fújja:
Kürtje, harsonája vágjon, mint a kés!
Tüdeje és lelke legyen minden hangban,
Mert hiszen az élet nem egy temetés!
Dobjatok egymásra olajhordót, s várat,
Börtöncellát, s mindent, ami zajjal jár!
Nem zaj az, de Óda, minden ember hallja,
Hallja, aki téged, s engem haza vár.

Dögöljön meg kínnal, láncra verve, koszban
Az, ki ezt az Ódát hallgatni nem kész,
Vagy ki harsonáját háta mögé dugva
Félve, sompolyogva le, a földre néz.
Mit ér az a kórus, hogy szól az az Óda
Hol a kottán végig szünet van és kész?
Hová jutunk, hogyha célunk eltakarja
Fátylával a gaztól lefizetett ész?

Ha mi elzenélnénk mindazt amik voltunk,
Ha mi elzenélnénk amik most vagyunk,
Tudom, jéggé fagyna bennetek a vér is!
Hinnetek kell végre:
Mind egy hang vagyunk...

Göteborg, 2006.