Küzdelem
Írta: csak-fater Dátum: Május 11 2008 04:57:41

---

H

És igen! Hogy én legyek a csend, akarom,
S a dal szívedben, vad vágyakat keltõ,
Ki a Napot elõled akaratlanul sem takarom,
Az egy, s igaz, õszinte szeretõ, az óvó, a féltõ

---

Teljes hír

---

Küzdelem

Nesztelenül, csendben lépked Holdnak sugara,
Tán nem tudja, fekszem ugyan, de nem alszom,
S már szól ékes torkon hajnalnak dalos madara,
Hallgatom, nem zavart fel, s nem is haragszom.

Ez az éjszakám is hosszú, s álmatlan volt,
Nehéz a forgolódó fekvés, felkelek ágyamból,
Nem ült szememre az álom, számomra tán holt,
Vagy gondolatom ûzte el. Ki, s mit ért a vágyamból?

Kint hajnali friss harmat ül gyenge zöldfûszálon,
Fülemüle gondtalan, csodás énekét hallgatom,
Nap, izzón, fényesen kél a messzi horizonton,
Némán, lélekbajom fájdalmát, könnyezve jajgatom.

Lombos fák leveleit lágyan mozgatja a szél,
Hangot hallok, valamit susog, valamit suttog,
-hát újra egyedül lettél- s egyre csak beszél,
Gondolatom kereke nem pihen, forog,s kattog.

És igen! Hogy én legyek a csend, akarom,
S a dal szívedben, vad vágyakat keltõ,
Ki a Napot elõled akaratlanul sem takarom,
Az egy, s igaz, õszinte szeretõ, az óvó, a féltõ!