Anyámnak
Írta: Magdileona Dátum: Május 11 2008 11:02:14
Anyám, te szép lélek, erõs, földi asszony,
fájós lábon járó támasz-vigaszom,
V
Teljes hír
Anyám, te szép lélek, erõs, földi asszony,
fájós lábon járó támasz-vigaszom,
ki feltétel nélkül tudsz bárkit szeretni,
életedet folyton másokért áldozni...
Ki nagybeteg-ágyából, ó, de sokszor felkelt,
hogy másokért virrasszon, ezer dolgot megtett,
soha nem kért, nem várt még jó szót se cserébe,
ha kapta, elhárítva azt - s a lehetetlent nem ismerve.
Egész életed csak mások segítése,
saját sorsod alig-alig érzékelve
még a sápadt Holdat is megvigasztalnád,
ha hívna, hogy épp rád van szüksége...
Mindenem vagy, drága anyám,
s ezt sohasem fogod meglátni tán...
hisz azt sem tudod, hogy verset írok,
ez olyan szemérmes, gyerekes titok...
Korosodunk lassan... mindannyian.
A könnyeknek kint is van helye...
Hagyom, hogy utat törjenek maguknak
megfáradt sínjükön legördülve
szájam szögletébe, s majd elenyészve -
mindez a megkönnyebbülés
csalóka érzetét keltse.