A Szalajka völgyében
Írta: marica Dátum: Július 07 2007 09:24:44
Csörg? patakban szivárvány-pisztrángok,
sziklák közt versenyt úszva lejtenek
Teljes hír
Huncutul kacsint szemem a tájra,
megakad egy kerek levél mosolyába,
mely alatt kecskebéka feszeng.
Megugrik Brek-brek, közben brekeg,
s a levél utána megrezeg.
Az es?, csepp, csepp csepeg,
Letépek egy megtermett lapu levelet,
mit a fejem fölé emelek.
Az égi könny a levélen lepereg,
Én csak állok, mert csodát látok.
Csörg? patakban szivárvány-pisztrángok,
sziklák közt versenyt úszva lejtenek,
a gyors patak vízében, és én merengek:
egymással, vagy a vízzel versenyeznek?
- Vajon el?bb érnek célba, mint a víz?
A pillanat magával visz.
El?ttem az es? cseppek
bugyborékot vetnek,
én büszkén tartom fejem felett
a természet adta erny?t,
mely oly hatalmasra megn?tt,
hogy a madár fentr?l nem látja fejemet,
a lábam is lemeredt,
gondolja: a lapu szára vagyok, rajtam megpihen,
oda száll sebtében
és már ott is ül csapzott szárnyakkal,
cs?rében mocorgó kukacot fal,
érzem mozdulatán mit akar,
cs?rével gyengén kapar,
megtörli a száját,
mert épp lenyelte uzsonnáját.
Én mozdulatlan állok,
ne zavarjam a kis ázott madaram,
jól érzem magam, és szépen
beolvadok a természet egészébe,
értve, hogy a madár a békának kopog,
mit megszokott, hogy ott lapul a levél alatt.