Cseppkõ
Írta: janus Dátum: Május 15 2008 05:46:19
H
Remete lelkem, testem barlangjában ül,
S rácsöpögnek a hétköznapok,
Fröccsenve hangjuk csendül,
S holnapra már, csak cseppkõoszlop vagyok.
Teljes hír
Megyek kinyújtott kézzel szinte vakon,
Hideg falak tövén dideregve,
A semmit tétován tapogatom,
Léptem alatt cserepek törnek recsegve.
Bõrömre a jeges szél apró dûnéket rak,
S egyre nõ nyugtalanságom,
Fejemben hánykódó szavak,
Suttogok: Merre vagy boldogságom?
De csend csomagolta árnyak között
Vállat von a némaság,
A remény lezuhant s eltörött,
Lett a szívem kietlen, száraz pusztaság.
Szürke égen fekete nap kell, árnyék sugarú,
Kedvemet éjsötétre festi,
A szerelem csorgó faggyú,
Lángja lobban még, majd örökre elveszíti.
Remete lelkem, testem barlangjában ül,
S rácsöpögnek a hétköznapok,
Fröccsenve hangjuk csendül,
S holnapra már, csak cseppkõoszlop vagyok.