Koncert
Írta: PiaNista Dátum: Május 15 2008 20:46:20
Ha az erdõk fái kórust alkotnának
S koncertet adnának ennek a világnak,
C
Teljes hír
Koncert
Maróti László
Ha az erdõk fái kórust alkotnának
S koncertet adnának ennek a világnak,
Átszállna a hangjuk minden tenger felett,
Megdöbbenne minden halló, minden süket.
Itt zsong az agyamban amint kezdik csendben,
Sejtelmes basszusuk szerte száll a szélben,
Lavinákat indít, áttör hegyen, völgyön,
S várja, hogy a többi mind utána jöjjön.
Jön, bizony, a többi, lelkemet átjárja
Lomboknak, törzseknek szép harmóniája.
Talán csak álmodom? Nincs itt még a reggel?
Száguldom a Hanggal s megküzdöm az Éggel.
Ezer éve alvó vulkánok törnek ki,
Vétlen városoknak szökõár ront neki.
Felkapja a fejét milliárdnyi ember,
Nem hisz a fülének s káromkodni sem mer.
Nem, mert azt gondolja: Utolsó Ítélet!
Ha így történik, hát mivé lesz az Élet?
Ezért aggódtunk mi? Harcok fulltak vérbe!
Vetõmagot, párat, tartsunk meg emlékbe.
Hátha majd kisarjad s nyomában az élet
Újra bontja szirmát s öntudatra ébred.
Tudatára annak, hogy a lét az semmi,
Hogyha az, ki éli, nem tesz mást, csak nézi.
Gyertek erdõk fái, énekeljük el, hogy
Felszántjuk a Földet, mielõtt még elfogy
Az a kevés nép, ki fáradt már a harctól.
És ti, erdõk fái, daloljatok! Dacból!
2008. Göteborg