Ezeregy éjszaka meséi
Írta: kormi37 Dátum: Május 16 2008 10:48:56
Z
Igaz a meséd, tiéd a kegyelem,
Veled, és senkivel többé ezt nem teszem.
Most már a szived nekem dalol,
Feloldalak a bitófa alól.
Teljes hír
Élt egyszer egy kalifa,
Kegyetlen volt goromba.
A kalifán sötét a kaftán,
Harag trónól durva arcán.
Elé löktek egy ártatlan lányt,
Akire a bitófa várt.
De a lány nem veszti eszét,
Arra kéri hadd mondjon egy mesét.
Nem vesztegeti az idõt,
Letérdel a kalifa elõtt.
Belefog egy hosszú mesébe,
A Nap beleér az éjbe.
Egyre csak mesél hosszan,
A kalifa szerelemre lobban.
Miért könyörögsz had halljam?
Nem csüggedek, mert bátor vagyok!
Veled tüzön, vizen szembe szállok!
Szívem kitárom nézz bele,
Az irgalommal van tele.
Kalifa csendesen gonolkodott,
Igaz volt, ami a lány mondott.
Hõs kalifa, amint mesémet hallod,
Csituljon el, hát a haragod.
Meghallottad szavaim dallamát,
Lelkedbõl a bánat messze szállt.
Igaz a meséd, tiéd a kegyelem,
Veled, és senkivel többé ezt nem teszem.
Most már a szived nekem dalol,
Feloldalak a bitófa alól.
Szemed engem megigézett,
Te lettél nekem a végzet.
Neked adom szívem felét,
Elvarázsolt ezer meséd.
És az ezeregyedik éjen,
Feleségül veszlek téged.