Szimbiózis
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 17 2008 08:59:00

---

S ím felgyorsult az élet,
Egyre közelebb megyek feléd,

C

---

Teljes hír

---

S ím felgyorsult az élet,
Egyre közelebb megyek feléd,
Egymásba nyílnak a testek,
S játszik a térben a szenvedély.

Oly egy veled e meggyötört szív,
Tárulkozik, ragyog éjszín haján,
Nappal s az éjszaka hangja hív,
Életünk szaval létünk derekán.

A formák közti ûrben töltve rést,
Nevünket fonom ím koszorúba,
Bimbót bont a testi ernyedés,
Drágakõként villanó új dallomba.

S hallod ? Hogy hív e dallam,
Távolban zengõ mély zene,
Csendben simul szívünknek háza,
Csermelyként csobog vad üteme.

Boldogságunkat magasba tartom,
Könnyû ábraként fejem fektetem,
Létünk záporozva hull ránk,
Hullámzó hulláma tajték-tengeren.

És mondd mi ez ? Leírhatatlan,
Suttogják kezdõdik, soha nincs vége,
Ahogy a bokron a rügy kipattan,
Megtört a csend, az érintés jelbeszéde.

Ünnepel az erdõ, a rét,
Tétova ölelkezés a tavaszi-nyárban,
Friss hajtás, ifjonti csemeték,
Az élet felrázott sz óceánba.