Papírcsónak
Írta: sziszifusz Dátum: Május 18 2008 15:06:10
H
Másnap a srácok a víztükör hátán
keresték játékuk maradványait.
De akkor már Õ, egy kagylóhéjpárnán,
a mélyben álmodta papírálmait
Teljes hír
Papírcsónak
Szerelmes csókkal köszöntött a hajnal,
derengõ teste újra lázba borult.
A tóparti csend megtelt madárdallal
a horizont felett a nap lángra gyúlt.
Halvánnyá fakult körötte a kék ég,
friss szellõ hímzett a vízre fodrokat.
A nap sugarai amint elérték,
barázdáikba vetették magukat.
Virgonc kishalak kacsáztak a fényben,
ezüst pénzeik tükrösen csillogtak.
A parti kövek eldugott öblében
lágyan ringatózott egy papírcsónak.
Gyerekek jöttek megtörni a csendet,
harsány kacagásuk az égig felért.
A nádas mellett békákat kergettek,
S gyöngyökkel fizettek kagylóhéjakért.
Önfeledt kedvvel értek az öbölhöz,
ott várt rájuk egy pompás papírgálya.
Vitorlák kibontva, pad az evezõhöz,
vitorlázni hívott a hajók Királya.
Gyönyörûen siklott, repült a tavon,
boldog gyermekek húzták a lapátot.
Visszaintegetett egy vizimalom,
ilyent a Földön még senki sem látott.
A mólóhoz érve lassított, megállt.
Sirályok repdestek a hajó körül.
A révkalauz nevetve szalutált.
Egy angyal kikukucskált a Hold mögül.
Bealkonyult, a szél felerõsödött ,
a matrózok kiszálltak, hazamentek.
A nap a horizont mögé költözött,
az ég tónusai mélykékek lettek.
Sötét hullámok sziklákat pofoztak.
Rejtõzködõ halak félték a holnapot.
Viharsárkányok a kövekre csaptak
egy átázott testû papírcsónakot.
Másnap a srácok a víztükör hátán
keresték játékuk maradványait.
De akkor már Õ, egy kagylóhéjpárnán,
a mélyben álmodta papírálmait...