Szeretném örökké ezt a pillanatot
Írta: csak-fater Dátum: Május 19 2008 13:49:53
H
Õ látja a gondolatom, hallja a néma hangom,
S érzi a lelki békém, lelki boldogságom,
Hogy kacarász önfeledten, belül a lelkem,
Hogy most, most nem fáj a szívem.
Teljes hír
Szeretném örökké ezt a pillanatot
A Hold ezüstje, szépen ráül a térre,
Bevilágítja halovány, sápadt fénye.
Friss a levegõ, leülök egy padra, csend van,
Csak szívem az, mi ütemre, halkan dobban.
Valami elmondhatatlan nyugalom vesz körül,
S valamiért, a lelkem boldog, nagyon örül.
E nyugalomban, szárnyalhat a gondolat akadálytalan,
Ifjú, játékos gyermekként viháncolna minduntalan.
Elmosolyodom, mosoly van szakállas arcomon,
Egy régebbi, szép emlék ült meg agyamon,
S keringve lebben a gyenge szellõvel,
Fogócskázik tónak fodrán szépsellõvel.
A vén, görbeorrú Hold velem somolyog,
S mintha a fénye..., igen, a fénye is mosolyog!
Õ látja a gondolatom, hallja a néma hangom,
S érzi a lelki békém, lelki boldogságom,
Hogy kacarász önfeledten, belül a lelkem,
Hogy most, most nem fáj a szívem.
Szeretném örökké ezt a pillanatot magamban érezni,
Hogy ne kelljen senkitõl, semmitõl, a holnaptól félni!
És igen! Szeretnék gyermek lenni, tisztalelkû,
Játszani, nevetni, ami most nem egyszerû.
Szeretném, ha soha semmi nem fájna senkinek,
Volt, s ami van. Sok ilyen pillanatot kívánok mindenkinek!