Köszöntõ halott Édesanyához
Írta: csicsada Dátum: Május 19 2008 18:58:08
Anyák napja közeledtén szemem könnyel tele,
Édesanya, miért nem lehetsz Te még most is velem?
C
Teljes hír
Anyák napja közeledtén szemem könnyel tele,
Édesanya, miért nem lehetsz Te még most is velem?
Miért kellett oly korán és oly teli gyötrelmekkel
elmenned, miért nem lehetsz még velem, a gyermekkel?
Óvnálak, törõdnék veled, gondoskodnék rólad,
sohasem lennél kiéhezve sok-sok jó szóra,
megkapnád tõlem még a napsugaras rétet is,
csak látnám mosolyodat, hogy öröm ér téged is.
Édesanya úgy hiányzol, olyan rossz nélküled!
Tizenhárom éve múlt, hogy nincs senki kívüled,
aki úgy szeretne, mint ami belõled áradt,
a "Csókolom Édesanya" nem hagyta el számat.
Tizenhárom éve naponta gondolok én rád,
hiányod örökre átjárja mindennapom már.
Senki nem tudja jobban nálam, milyen Anya voltál,
életembe szeretetet, érzéseket hoztál.
Csak dolgoztál, fáradoztál, de soha nem éltél,
én is csak most látom igazán ennek miért-jét.
Gyermekeid mosolya volt a Te táplálékod,
melybõl kettõ nem értékelte jól anyaságod.
Mindenünk, ami lett, csak Neked volt köszönhetõ,
benned volt meg mindig a hatalmas küzdõerõ,
mely gyarapította szellemi és lelki éltem'
veled nekem soha, semmitõl nem kellett félnem.
Hajnalban keltél, hogy mire én is felébredek,
tejecskét, friss, ropogós, langyos kenyeret egyek,
ruhácskáimat mostad, szárítottad, vasaltad,
közben egyre csak azon törted az agyadat,
mit fõzzél, mit süssél a három mûszakod mellett,
- amelyek a kórházban ápolónõként teltek -,
emellett még arra is megvolt belsõ igényed,
hogy ötvenévesen négyesre érettségizz le.
Senki nem kényszerített, fizetésed se lett több,
magad kényszere belülrõl csak egyre jött és jött,
hogy mûvelõdj, hogy olvass és tudásod gyarapítsd,
példát mutatván így gyerekeidnek magad is.
Köszönöm mindazt a sok jót, amit tõled kaptam,
szívem vágya volt mindig, hogy én ezt visszaadjam,
de elragadott tõlem korán csúf, gonosz halál,
hiányodat sosem dolgozhatom már fel talán.
Üzenem Neked a magasságos kék egekbe,
- mert csakis ott pihenhetsz, odafenn, a mennyekben -,
hogy míg bennem az élet egyetlen szikrája lobban,
soha nem feledlek, szívem örök hálával dobban.