Ösztön
Írta: Goldika89 Dátum: Május 20 2008 07:32:08
H

Csak az lehetsz,mi vagy.Nem élhetünk máshogy,
hisz idegenként önmagadban nem lehetsz boldog.
Én ez leszek mindíg.egyszerû,szõke lány,
s te is maradsz örökké szabad szívû indián.


Teljes hír

Vajon mirõl szólnak dalaid az ismeretlen nyelven?
S miért jelensz meg újra egy ma írott versben?
Ki vagy Te? A szabadság gyermeke,
ki megtagadja õsét?Mondd,lehet-e
élni ösztön nélkül,hazug életet,
hol megtagadod saját,igaz véredet?

Zenédben tán újra ott vagy,hegyek felett szállsz,
s táncod közben õseidnél végre békét találsz,
s énekelsz a tájról,mi nekem csupán mese,képzelet,
elénekled nekem Perut, otthont adó hegyedet.
S mégis máshogy élsz,megtagadod õket,
de tudod,vízzé nem válhat a véred.
Lelkedben mindíg szabad leszel,nem köthet meg semmi,
mint a musztáng,kit nem lehet betörni...

Oly mások vagyunk,de értem a zenédet,
s bár tudom,nem hiszed,értelek Téged.
Bár más a nyelvünk,hazánk múltja,s hitünk,
mi mind a ketten egyformán szabadnak születtünk.
Én lázadok,így eltaszított õsöm szelleme,
S te bármit teszel,maradsz a puszták hercege.
Csak az lehetsz,mi vagy.Nem élhetünk máshogy,
hisz idegenként önmagadban nem lehetsz boldog.
Én ez leszek mindíg.egyszerû,szõke lány,
s te is maradsz örökké szabad szívû indián.