Szegényember balladája
Írta: Kondrakati Dátum: Május 21 2008 14:04:14
Z
Az út végéhez érve nyugodtan megállott,
Szedett a mezõrõl egy csokor virágot.
Teljes hír
Valahol a földön, élt egy szegényember,
Aki úgy érezte, már senkinek nem kell.
Sorsát jól viselte. Bár sok szenvedést látott,
Mégsem kívánta a földi gazdagságot.
Álmodott magának boldogabb világot.
Tövisek helyére mezei virágot.
S végtelen mezõket e szomorú földre,
Hogy a hontalannak legyen temetõje.
Világ vándoraként húrcolta keresztjét.
Nem volt saját ágya, hol lehajtsa fejét.
Nem várta õt senki meleg vacsorával,
Mégis békében élt, ezzel a világgal.
Szívébõl elõ vett egy reménycsillagot,
S a kijelölt úton csendesen ballagott.
Az út végéhez érve nyugodtan megállott,
Szedett a mezõrõl egy csokor virágot.
Gyöngyharmatos virágcsokorral kezében,
Elmerült a mezõ bársonyos füvében.
Ott végre megpihent, teljesült a vágya.
Fényes csillagok közt, lelt örök hazára.