Elgyötörve V.
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 21 2008 18:23:53
H

S a bú csak forrt a hajnali morajban,
Reszketett a sötétség és a tömeg,
Haladtunk csendben szégyenbe bújva,
Oda-vissza, erre-arra, de minek.

Teljes hír

( utóljára a múltról)

Paráznaság

S a bú csak forrt a hajnali morajban,
Reszketett a sötétség és a tömeg,
Haladtunk csendben szégyenbe bújva,
Oda-vissza, erre-arra, de minek.
Szörnyként volt jelen egyszerre bent a kint,
Elnehezült a döbbenet agyamban
Mi évek óta véráramomban ing.
Eszembeötlött mit belém vert haraggal,
Hogy testembe súlyt aszott rögökben.
Nap, mint nap tespedt önmagával játszott,
Vak szemem homályt tartott a ködben,
Mert pusztító, mocskos szennye párzott.

Forrongva lázong, reszketve remeg,
S e lélek a testben nem talál helyet.


( Nem szoktam a verseimet ajánlani, de aki nem érti kérem olvassa el az Egy mondatban és az Átkok átka címût, talán úgy érthetõbb lesz számotokra minden. Köszönöm )