Tenger Szilárd: Lelki csaták éjjele
Írta: tenger Dátum: Május 23 2008 06:08:18
H
Ma már semmi sem fáj,
Ma többet érnek a holnapok,
Mert ki a Reményt adhatja,
Az immár Én vagyok!
Teljes hír
Most minden oly hallgatag
A rózsák, a fátylas tegnapok,
Ma már nem beszélnek, nem
A kócos álmot ígérõ angyalok!
Kegyetlenül hangzik, tudom,
De mit sem érnek a holnapok,
Hiába jön kedd, szerda, vagy péntek,
Ha nem lehetek az, ki én vagyok!
Anyám sem ígér könnyû álmot,
Ma minden oly furcsán szendereg,
Hogy szinte fáj, s én üvöltöm,
Oly nagyon szenvedek!
Nyomaszt a múlt,
Nem vigasztal a jövõ,
Talán, ha eltünnék, el
Az lenne a nyerõ!
Csendes fájdalomként élnék,
Fejfája lennék a világnak,
Melyre ráírnák nagybetûkkel,
Te nem éltél hiába!
De ha fejfa nem lehetek,
Akkor csillaggá változom,
S fényemmel ragyogom be,
Ki engem oly sokszor átkozott.
Ó Anyám, Édesanyám!
Ígérj ismét könnyû álmot,
Olyat, melyet Fiad még
Sose látott!
Megremeg az éjjel
A Hold némán csitít,
De ami itt belûl él
Az nagyon, de nagyon visít!
Senki nem éli, nem éli át
Az én magányos hajnalom,
Csak egy értem aggódó szív,
Ki ott volt minden alkonyon.
Ma már semmi sem fáj,
Ma többet érnek a holnapok,
Mert ki a Reményt adhatja,
Az immár Én vagyok!