Vírus
Írta: csicsada Dátum: Május 23 2008 06:09:14
H
Szemem égve ködfátyolban úszik,
lázam sebesen egyre följebb kúszik,
fülemben légkalapács zaja döng,
mintha kihalt volna köröttem a csönd.
Teljes hír
Összeszedtelek észrevétlenül,
minden porcikám a láztól hevül,
acél dobverõkkel vered fejem
és ettõl nem találom a helyem.
Szemem égve ködfátyolban úszik,
lázam sebesen egyre följebb kúszik,
fülemben légkalapács zaja döng,
mintha kihalt volna köröttem a csönd.
Torkomban fájó táncot jár a lob,
hangom altból basszusra változott,
elakadozik a fájdalomtól,
elegem van ebbõl a pokolból!
Vállam, karom mázsás súlyok húzzák,
fejbõröm mintha hajastól nyúznák,
hátamban dárdák hegye nyilallik,
térdem rogyadozik és bicsaklik.
Mellemet vasmarkok szorítják,
testem fájdalom-karmok borítják,
fejem oly súlyos, tartani nehéz,
sajnálkozik, ki hozzám ma benéz.
Három nap szabadság, erre tessék,
ágyat nyomok ahelyett, hogy mennék
virágaim közé kertészkedni,
estefelé növényt öntözgetni.
Én ilyen peches nem lehetek,
hogy betegen az ágyban heverek,
míg kint tavaszi napsugár ragyog,
én meg most ilyen elesett vagyok!
Jaj, de nagyon sajnálom magamat!
Igyekszem pihentetni agyamat,
hogy mire véget ér szabadságom,
gyógyultan kelhessek ki ágyamból.
Vigyázz, te vírus, mert most én jövök,
tudom, hogy ellened úgyis gyõzök,
elûzlek, kikúrállak testembõl,
örökre eltûnsz szervezetembõl!
(2008.május 22.)