Jód
Írta: Arbiter Elegantiarum Dátum: Május 24 2008 04:35:58
T
Csendes kis orvos,
Magányosan élõ, hangtalan
Piros.
Teljes hír
Rozoga széken, hol álmodni jó,
Hol mindig elsõnek látni, hogy esik a hó,
Láttam most vegyszeres üveget,
Hol a sárga sav,és cián kéklett,
A kis fapolcon aludt a jód.
Közelebb mentem, látni õt
De olyan kis hülye, meg rõt,
Sajnáltam megfogni üvegtestét,
Mint egy leprás nõt,
Üvegesen nézett, magán
nem vett erõt.
Csendes kis orvos,
Magányosan élõ, hangtalan
Piros.
Kocogtatom, lötykölöm,
Neki ez sem öröm,
Bár gyógyításra kész,
A polcról szomorúan
Lelököm.
Jódos üvegpalacsinta
A deszkapadlón.
Jaj, mit csináltam!
Mert nem szólt õ egy szót
Sem,
Jogtalanul bántottam.
Várjunk csak! Õ csupán
Álmából ébred,
Kezét nyújtja, várja tenyered.
Tartom én felé, ahogy bírom,
Szilánkok közül gyõzve
Kiszabadítom!
Felsértem kezem, vérem hull
S megijedek,
De jódos ujjammal gyengéden
Sebemhez érek.
Kis doktorom, nagy óriás
Doktorom,
Nem nézi gonoszságom
S korom,
Reakcióba lép õ, operál,
S kreál,
Vérzõ bõrömre nehéz gyógycsizmával
Rááll.
Ó, mekkora a bûnöm!
Elhagytam székem s bõröndöm,
Polcom, jódom s nõm,
Elárultam az egész világot, egész
Otthonom,
Elmegyek, s kulcsom örökre
Lábtörlõm alatt hagyom.