CLXXV. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Május 24 2008 14:16:43
H
- Az ég peremén megjelenõ izzó betûk,
Összerakott, halhatatlan szavak;
Hol, mindegy nyelved, s hogy, hogy is értjük,
A Teremtõ Múlt, mindig emlék marad!
Teljes hír
A Teremtõ Múlt
"Óh, hol vagy, oly szeretett kedvesem?
Az ég, hajnali pírja skarlátvörös
Betûkkel írta keltére nevedet!"
S míg, ha bolond e világ, - (most mennydörög),
Nap sem kel csak kórosan kecmereg;
Félhomályt haldokolva, öregen nyög!
Belefáradt a Világ, már múlt idõ
A teremtés, s a Két Hõs is elveszett;
Az idõ homályába süppedt, míg Õ,
Elszaladt, eltelt, eljárt, s végleg lepergett!
- Az ég peremén megjelenõ izzó betûk,
Összerakott, halhatatlan szavak;
Hol, mindegy nyelved, s hogy, hogy is értjük,
A Teremtõ Múlt, mindig emlék marad!
20071227
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!