Requiem
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 25 2008 07:55:42
H
Hangjának dallama a vég-szárnyán,
Belibben ködfalon az éj szavába,
Szenvedéstek nem szûnõ lét-varázs,
Õ útrakelt, visszatért végsõ otthonába.
Teljes hír
Tibor, fiatok emlékére
Agnus dei
(Isten báránya)
Létének ím fehér hullámban vége.
Elültet mélyen fájó sebet,
Lassuló léptekkel közelít a fénybe,
Habos felhõkön az öröklét felett.
Magány szól lágy dallamból,
Kristály alakja képeket teremt,
Dal kíséri a könyér-éj szavától,
Bús bánat árnysodrában leng.
És csönd. Fény ragyog ott fenn, ázva,
Halál-Élet oszlopa kidõlt,
Nap és Hold árnyékában állva,
Visszatért semmiség-körébõl a JÖTT.
Csillogó vágya, megbocsátott vétke,
Virág-halál, áldás, szívében béke.
Domine Jesu
(Uram Jézus)
Lelkébõl dics tõr elõ fájva sebbõl,
Fátyolt terít bársonytest alak,
Kit felsóhajtott Isten e szent testbõl,
Fény-árny-varázslat, siratva panaszt.
Új útja lészen, örök megbocsátás, és
Életképe fájó hullámokat dönt,
Hisz visszatérve por-darabja hull szét,
De létezése egekben már a csönd.
Égi vezérként hangja hallik fényben,
Örök világosság árnyék-fény pora,
Tisztult lelke leng ott már a térben,
Könyörtelen élet, halálban a csoda.
Fény-pecsétet csókolt a halál fejére,
Csillogása lesz gyógyír feledésre.
Lacrimosa
(Panasz)
Félelmetek szorongva áll az éjben,
Sebetek sajdul benn andalgó körön,
Szivárog lassan testben és a szívben,
Küzdéstek fárad, nincstelen öröm,
Lelketekben ott él, árnyában méreg
Nem vegyül, oly fájó, könnyes látomás,
Párás homályként száll fel az égre,
S Bennetek fény-árnyéka gödröt ás.
Hangjának dallama a vég-szárnyán,
Belibben ködfalon az éj szavába,
Szenvedéstek nem szûnõ lét-varázs,
Õ útrakelt, visszatért végsõ otthonába.
Nem múlik fénye, végnek mezején reng,
Az elmúlás szava égi-panaszban zeng.