Utolsó falevél
Írta: Magdileona Dátum: Május 25 2008 08:14:08
H
Szinte hallom néma sikolyát,
mellyel lelkembe tolul,
amint az arcomba,
s onnan az avarba hull.
Teljes hír
Utolsó falevél egy csupasz ágon...
vörösbe borult lényege
szívósan kapaszkodik,
remegve, de még
ragaszkodik.
Elvénhedett, ideje lejárt,
úgy tûnik... és mégis szép,
annyira megejtõ
kétségbeesett küzdelme
a fennmaradásért.
Vörösbe játszó csillogó falevél,
hideg szél vívja harcát
fénylõ világáért...
nem adna mégsem
egy percet sem ingyen...
S hiába minden... ideje lejár
búcsúzik tõle a lenyugvó napsugár,
s az utolsó falevél is csendben
megadja magát.
Szinte hallom néma sikolyát,
mellyel lelkembe tolul,
amint az arcomba,
s onnan az avarba hull.