Engedj el...
Írta: csicsada Dátum: Május 25 2008 18:54:16
engedj elmennem, te búzakék szemû lány,
meglátod, mindenkinek így lesz jobb talán.
C
Teljes hír
Elfáradtam. Testem õszbe fordult,
lábaim gyengék, a végem kondul?!
Szívem akadozik, tüdõm hörög,
fejemben temetõ avarja zörög.
Szemem elõtt pereg eddigi életem,
a mennybõl hallik szeretteim éneke,
úgy érzem, hogy már epedve várnak reám,
de ekkor mindig megjelenik egy leány,
kinek szeme azt sugározza: "Maradj még!
Neked még sokáig nem lehet itt a vég!
Hogy ily hirtelen elköszönj, az nem lehet,
szeretném, hogy még unokádat is neveld."
És a lány esdõ, búzakék szemét látván
erõt gyûjtök ismét unokámat várván,
de nem tudja azt senki, ami én érzek,
naponta teszek erõszakot a léten.
Közben egyre csak hallik fentrõl a hívás,
ilyenkor õrlõdöm, kerülget a sírás,
mit is tegyek, kinek engedelmeskedjek,
erre kell nekem naponta megfelelnem!
Már félholt lélekkel, de teszem a dolgom,
meggyötört testemen a lét nyûgjét hordom,
erõm apadozik, mint hõségben patak,
de e világhoz még ragaszkodik agyam.
Iszonyú fáradtság gyötri a testemet,
a világ gonoszai ölik lelkemet,
annyira, hogy már életkedvem is elszáll,
számomra az idõkerék lassan megáll.
Elfáradtam. Én már nem akarok semmit,
gyötrelmemen nekem már semmi sem enyhít,
engedj elmennem, te búzakék szemû lány,
meglátod, mindenkinek így lesz jobb talán.
Tudom, te szerettél engem csak igazán,
Üzenek neked naponta égi zongorán,
hogy veled leszek mindig; tudnod kell,
én téged soha, senkiért nem hagylak el.
Lelkedhez nekem oly erõs a kapocs,
de engedj el kérlek, errõl szól dalom,
testem-lelkem nekem már csak gyötrelem,
számomra ez a világ már förtelem.
Engedj elmennem, be búzakék szemû lány,
értsed meg végre, engem már hív a halál,
segítsd meg utamat végre elkezdeni,
engedj el, érzem, nekem már el kell menni.
Te búzakék szemû, te áldott leány,
halld meg hát végre az esdeklõ szavát,
engedj el eszeddel, szeress szíveddel,
engedj el engem, engedj el, engedj el...